AspieBlog

"Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. A klasszikus autizmustól (Kanner-szindróma) az különbözteti meg, hogy míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban” (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás." Ez a száraz leírás a Wikipédiáról származik. A blog szerzői megpróbálják személyes, részletes infókkal megtölteni :-)

Analógia...

2008.08.11. 21:03 | lepisma_saccharina | 5 komment

Címkék: közösség kommunikáció társadalom gyerekek autizmus iskola tanárok fejlődés asd felnőttek elfogadás aspie hfa anti cure awareness autvocating szociális interakció egyén és társadalom

"Sexualis perversiókról mint betegségről akkor beszélünk, ha az orgasmust a heterosexualis nemi közösülés nélkül, különböző nemi manipulatiók által éri el olyan egyén, akinek egyébként lehetősége lenne a heterosexualis élet folytatására is. Nem tekinthető betegségnek pl. a serdülő onanizálása, masturbálása vagy az olyan homosexualitas, amely különböző feltételek mellett pl. fogolytáborban vagy börtönben alakul ki. Veszélyt mindkettő annyiban jelent, hogy a normális sexualis életet és így a személyiség egészséges fejlődésmenetét zavarhatja. Különösen veszélyesek a perversiókhoz fűződő társadalmi előítéletek, amelyek további megterhelést jelentenek a személyiség számára. A pszichiátria és a törvényszéki orvostan foglalkozik a sexualis perversio különböző formáival: sadismus, masochismus, fetisismus, paedophilia stb."

Ezt a kis bekezdést találtam egy 1982es kiadású tankönyv 446. oldalán (meglepetésnyeremény jár annak, aki tudja, hogy melyikben:-)). Azért elgondolkodtató, hogy cirka húsz éve így gondolkodtak a szexualitás különböző formáiról. Azt a tipikus patriarchális-konzervatív (merev, lol) gondolkodást érhetjük itt tetten, ami turbómagyaréknál "a családi értékek védelme" néven mostanra újra népszerűvé vált. Egészséges az, aki naponta egyszer jól megdöngeti az asszonyt, amit az egészséges asszony persze békésen tűr. Az inkriminált bekezdés fölött picivel egyébként a következő olvasható: "A nők gyakori frigiditasa neurotikus jelenség." Nem inkább a férfiak önzőségének és nem megfelelő technikájának következménye?! Ma is ritka, de 1982ben aztán végképp kivételes jelenség lehetett az olyan férfi, az egyáltalán tudta, mi hol van és mi mire való a női szervezet számára érdekes részében - talán pont a tankönyv szerzőjét kivéve, végzettségére való tekintettel.

Na, de ne kalandozzunk el. Szóval, a fenti kis szöveg jelenléte, megfogalmazása, valamint az egészségről alkotott, szélsőségesen beszűkült kép, amelyről árulkodik, ismerős nekem valahonnan.

"Az érzelmi kötődésben megnyilvánuló zavar az autizmus vezető tünete. Ezek a gyermekek nem igénylik a szociális kapcsolatokat. Inkább csak elviselik a gondoskodást, nem kezdeményeznek kapcsolatot, többnyire egyedül játszanak. Nem kezdeményeznek és nem tartanak szemkontaktust, gyakran a testi érintést is nehezen viselik. Nem igényelnek törődést, odafigyelést, simogatást, beszélgetést. Még az enyhébb lefolyású esetekben is komoly gondokat okoz a kapcsolatteremtési zavar. Az iskolában hiányoznak a kortársi kapcsolatok, felnőttkorban nem sikerül párkapcsolatot kialakítaniuk, bár szexuális igényeik lehetnek." (forrás: webbeteg.hu - de ennél durvábbat is láttam már, talán Frith-nél.)

Bizony. Azt hiszem, a blogomat látogató aspiknak/autiknak nem kell magyarázni, hogy ez így miért öblös baromság. A következő rész a többieknek szól.

Először is: nem kell szemkontaktus és simogatás ahhoz, hogy szeretni tudjunk valakit. A törődés és odafigyelés megnyilvánulhat a fájdalmas túlingerléstől való megóvásban, az információszerzéshez, tanuláshoz, feljődéshez szükséges környezet biztosításában, és bizonyos személyre szabott ingerekkel történő örömszerzésben. (Pl. én azt mondtam a szüleimnek, hogy ölelgetés helyett fekvő helyzetben nehezedjenek rám - így kellemetlenség helyett számomra is valódi szeretetmegnyilvánulásnak érzékelhető valami jön létre.) A "beszélgetés"-t pedig lehet úgy értelmezni, hogy "udvarias, jelentésnélküli kifejezések mondása egymásnak a személyes kötődés látszatának fenntartása céljából"; de nem értelmesebb, hasznosabb és bizonyos értelemben emberibb egy olyan definíció, mint ez: "információk kölcsönös megosztása, mely során mindkét fél tudása gazdagodik, illetőleg fény derül a tudás- és érdeklődéshalmazok metszetére"?

Másodszor: A szociális kapcsolatok iránti igény valóban később jelenik meg, mint általában. Ennek az az egyik oka, hogy egy spektrumlakó gyerek vagy felnőtt életében mindig van egy vagy több egyéb szenvedélyes érdeklődési terület, amely elvonja a figyelmét szinte minden mástól. (Legtöbbször a speciális érdeklődéssel töltött idő úgy kell, mint egy falat kenyér - és kizárólag a szülők meg a tanárok hozzálláásán múlik, milyen társadalmilag hasznos tevékenység bontakozik ki az eleinte haszontalannak tűnő "játék"-tevékenységből.) További tényezők pedig az enyhe taktilis ingerekre való fokozott érzékenység (amelyhez ugyanakkor az erős taktilis behatások preferálása társul - személyes tapasztalat), illetve a különleges, logikai alapú gondolkodásmód, mely számára az üres, jelentésnélküli, sőt sokszor igazságtalan társadalmi szokásrendszer idegen, nehezen érthető és sokszor - a "túlfejlett" etikai érzék miatt - visszataszító.

Ami a kortárskapcsolatokat illeti, egyszer filmet kellene csinálni arról, hogy reagálnak a kortársak az aspi/auti gyerek, ill. serdülő kapcsolatteremtési kísérleteire. Olyan reakciók után csoda, ha egyálatlán újra szóbaáll valakivel az ember. Az sem ritka persze, hogy direkt a felnőttek társaságát keresi az érintett, mert érzékeli, hogy ott talán több információra és megértésre számíthat. Ez ugyan a felnőttek fejlettebb megtévesztőképességéből is következhet, és éppen ezért veszélyes is lehet - a maximális érdeklődést/elfogadást mutató tanár a következő percben már sugdoshatja az igazgató fülébe, hogy van egy tanulója, akit meg kéne tanítani kesztyűbe dudálni...
Az autizmusspektrumon elhelyezkedő kisebbség és a többségi társadalom kapcsolata tehát egyéni és csoportszinten is ezzel a mondással jellemezhető: "Kettőn áll a vásár!"

Ami pedig a "perverziókra" vonatkozó idézetet és a szakma véleményének 1982 óta történt változásait illeti - ki tudja, talán ezen a téren is elkezdődött már valami.

A bejegyzés trackback címe:

http://aspie.blog.hu/api/trackback/id/tr74611320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.12.17. 04:10:11

ha ugy veszed a magyarazatokat, mint amiket "normalisak" szamara irtak? Talan nem annyira rossz.

AtroBeDa 2009.07.27. 09:28:42

Sziasztok!
A tegnapi nap folyamán tűnődtem el, egy film megnézése után (Hóbortos szerelem) hogy a párom valószínűleg autista. (Nagyon rosszul játszottak benne a színészek, de nem is az a lényeg, hanem hogy felhívja az autizmusra a figyelmet). Tovább kutatva infók után, rájöttem, hogy a páromnak sokkal inkább Asperger-szindrómája van és emiatt olyan, amilyen. Pont amit idézőjelben írtál, hogy öblös baromság, az a rész döbbentett rá.Ahogy olvastam az infokat mindenfelé erről a dologról, egyre jobban kirajzolódott, hogy ez lehet vele. Ezért gondolkodik teljesen másképp mint én, ezért vonzódik hozám (idősebb vagyok tőle), ezért olyan kimagaslóan jó műszaki vonalon. Nagyon tehetséges. Zseni tulajdonképpen.
"Az érzelmi kötődésben megnyilvánuló zavar az autizmus vezető tünete. Ezek a gyermekek nem igénylik a szociális kapcsolatokat. Inkább csak elviselik a gondoskodást, nem kezdeményeznek kapcsolatot, többnyire egyedül játszanak. Nem kezdeményeznek és nem tartanak szemkontaktust, gyakran a testi érintést is nehezen viselik. Nem igényelnek törődést, odafigyelést, simogatást, beszélgetést. Még az enyhébb lefolyású esetekben is komoly gondokat okoz a kapcsolatteremtési zavar. Az iskolában hiányoznak a kortársi kapcsolatok, felnőttkorban nem sikerül párkapcsolatot kialakítaniuk, bár szexuális igényeik lehetnek ."
Nektek talán nem feltűnő, de pl. nekem kifejezetten rossz érzés, hogy nem igényli az ölelést, vagy hogy nem képes az érzelmeiről beszélni. Mert én nagyon vágyom rá. Egyszer azt mondta az édesanyját sem azért öleli meg mert neki jó érzés, hanem mert tudja, hogy az édesanyjának igénye van rá. A legfájóbb, hogy fiatalabb korában sok kellemetlen élménye volt, amik szintén sokat nyomnak a latba, így még kevésbé tudja kimutatni amit érez. Mintha mindig benne lenne, hogy úgyis bántani fogom, pont ahogyan mások. Pedig én nem fogom, nem akarom bántani. Mégis úgy érzem, nem képes közel engedni. Vagy csak nem tud... Azt mondta, tudja hogyan kellene viselkedni ilyen párkapcsolatban, egyszerűen csak nem érzi. Tudja, de csak mert megtanulta, de belül nem érzi. Én így szeretem, ahogy van. Szerintetek lehetséges lehet, hogy eddig senki nem vette észre hogy ő Aspergeres??? Hogy vették ezt észre nálatok? Annyira érdekelne, milyen érzés lehet nektek az, amikor szerettek valakit. Tudom, önző vagyok.. :( Ne haragudjatok ha tolakodó vagyok...

lepisma_saccharina · http://lulu.com/spotlight/nordlicht 2009.07.27. 19:45:43

@Atropa belladonna:
Ez az ölelkezés dolog nálam is megvan. Bár van pár érintés jellegű dolog, ami nekem is jólesik, de ezek elég speciálisak (és minden aspinál mások).

Amúgy szerintem ő észrevette, hiszen ha nem vette volna észre, nem tanulta volna meg a szabályokat, hanem továbbra is a saját maga által természetesnek érzett módon viselkedett volna. Csak esetleg nem találkozott még az Asperger-szindróma fogalmával, így nem tudja megnevezni. Nálam úgy vevődött észre, hogy én magam utánaolvastam, és megértettem, hogy miért vagyok más, mint a többiek. A mássággal mindig is tisztában voltam.

Nem vagy tolakodó (miért hiszi minden NT azt, hogy zavar, ha kíváncsi? én alapjáraton kíváncsi és nyitott vagyok, szeretek kérdezni és azt is szeretem, ha tőlem kérdeznek meg valamit, mivel nem tudok különbséget tenni személyes/bizalmas és publikus információk között).

Milyen érzés aspergeresként szeretni valakit? Hát, ami azt illeti, én a napokban vettem észre egy fontos különbséget, nevezetesen hogy az NT-k rosszul érzik magukat, ha a szeretett személy (általában ember) nincs a közelükben vagy más módon nincsenek kapcsolatban vele, ellenben az aspergeresek nagyon jól érzik magukat, ha a szeretett személy (nagyobb részben akár nem emberi lény is) jelen van vagy kapcsolatban van velük, de nem tapasztalnak hiányérzetet. Ugyanakkor az aspergeres legtöbbször megtartja az ígéreteit és védelmezően viselkedik a szeretett lénnyel kapcsolatban, míg az NT-k hajlamosabbak a saját érdekeiket nézni. (Persze ez utóbbi nem teljes mértékben általános és attól is függ, mennyire sajátította el az adott aspergeres az NT világ játékszabályait.)

A "nem képes az érzelmeiről beszélni" részhez: én nagyon is képes vagyok rá, csak nem mindig szívesen osztom meg őket, mert annyira érthetetlenek és idegenek lehetnek az NTk számára. (Pl. anyámmal nem beszélek bizonyos dolgokról, mert tudom, hogy csak felmérgesíteném vele, és egy kukkot se fogna fel az egészből.) Lehet, hogy attól fél a párod is, hogy olyan reakciót vált ki belőled a megnyilatkozása, ami egyikőtöknek sem hasznos és a kapcsolat szempontjából sem célravezető. Ez persze nem a te hibád, ahogy anyám sem kárhoztatható azért, mert képtelen objektíven viszonyulni a döntéseimhez illetve elveimhez.

Az idézett részre azért írtam, hogy hülyeség, mert ez nem "zavar". Ez egy különbség a szociális kapcsolatokhoz való viszonyulásban. Most képzeld el, hogy egy olyan világban nőttél fel, ahol mindenkit érdekel a bélyeggyűjtés, és akit véletlenül mégsem, annál "az érdeklődés és a megfelelő játéktevékenység zavarát" állapítják meg. Az autistáknak igenis igényük van az elfogadásra, a kommunikációra, csak más mértékben és formában, mint a többieknek. Pl. a "majomszeretet" és a párkapcsolati játszmázás helyett jobban értékelik az intellektuálisan kielégítő beszélgetéseket meg a "véd- és dacszövetség" jellegű kapcsolatokat. Persze ebben is fokozatok vannak, ahogy az introvertáltság-extrovertáltság tekintetében. Egyszóval az autisták is emberek, na :-)

Remélem, segítségedre lesz amit írtam.

AtroBeDa 2009.08.03. 13:37:35

@rodiel:
Kedves Rodiel!
Köszönöm szépen, sokat segített a válaszod! Rájöttem, hogy a párom nagyon enyhén aspie. Sikerült megértenem- vagy legalábbis elfogadnom- a világát, a gondolkodásmódját a blog és te segítségeddel! Sokkal könnyebb most! Nagyon köszönöm!

sorica123 (törölt) 2010.02.05. 18:05:25

Anno engem is gondoltak autistának vagy olyasminek, mert nehezen szocializálódom, és talán az is ide tartozik, hogy vannak dolgok, amik jobban érdekelnek.
Ma már ez annyiban jobb, hogy mivel amúgy érdekel a külvilág, a munka, az emberi kapcsolatok egy része, ezért tanulom, hogy kell 'működni'. De amíg ide eljutottam, há már én is kezdtem gyanakodni, hogy elromlott a feliratozásom. Más ez, de vannak hasonló mintázatok. Az az igazság, hogy jártam a Tündérhegyen, és az egyénim szerintem ha lett volna is valami, nem beszélt róla, mert nem akarta, hogy elvigyenek (ott nem foglalkoznak aspiekkal).