AspieBlog

"Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. A klasszikus autizmustól (Kanner-szindróma) az különbözteti meg, hogy míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban” (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás." Ez a száraz leírás a Wikipédiáról származik. A blog szerzői megpróbálják személyes, részletes infókkal megtölteni :-)

Fiúk, lányok és Tony Attwood

2007.10.05. 18:24 | lepisma_saccharina | 4 komment

Címkék: lányok aspie diagnózis awareness nemek harca attwood tanulási nehézségek

"Napjainkban több fiú és férfi kapja az Asperger-szindróma diagnózist, mint lány és nő, de néhány szakértő, mint például Tony Attwood, úgy hiszi, a számok megtévesztőek. Lehet, hogy az aspie lányokból gyakrabban lesz 'a csendes jókislány', aki egész nap olvas egy csendes sarokban, vagyis nem okoz annyi problémát az iskolában, hogy szakemberhez küldjék. Még sok munka vár rnk ezen a területen, mint ahogy az AS sok más vonatkozásában. De ha te, mint tanító, a Harry Potter-könyvekből jól ismert Hermionéra gondolsz, mint a tipikus aspie lányra (könyvmoly mágiaszakértő, de keveset ért a való élethez), vagy Anne Savoy-ra (Susan Sarandon karaktere a Bull Durham c. filmben), mint az aspie felnőtt nő archetípusára (mindent felemésztő 'speciális érdeklődés' a baseball és a szex iránt) -- nem jársz messze az igazságtól!" (Tantra-tanítóknak és tanítványaiknak: Amit a tantraközösségnek az aspiekkal való munkáról tudnia kell)

"Nem tudom eleget hangsúlyozni, az aspie lányok mennyire különböznek a fiúktól, és hogy mennyien vagyunk még odakint, csak jobban meg tudjuk tanulni a normális viselkedést és az emberek megfigyelését. A könyvek nagyon jó szolgálatot tehetnek, mert nyugodtan leülhetsz velük, és kiheverheted a szenzoros túlterhelést anélkül, hogy bárki lustának nevezne." (ParentsCentre fórum)

Nagyot néztem, mikor az első forrást megláttam, ugyanis Attwoodnak (aki egyébként Craig Nicholls-t, a The Vines frontemberét is diagnosztizálta) eddig 1, azaz egy darab könyve hozzáférhető Magyarországon, az első posztban említett Különös gyerekek, abban meg egy fia mondat nincs a nemek közti különbségekről. Kiderült, hogy konkrétan az aspie lányokról is van egy könyve (Asperger's and Girls; ha valakinek meglenne, kommentben szóljon ránk, lefordítjuk és kiadjuk :-)), valamint hogy a statisztikák sem tévedhetetlenek, és amit a szervezeteknél lehet látni, hogy 8 az egyhez a fiútöbbség, lehet, hogy teljesen alaptalan.

A második forrás még érdekesebb, mert személyes tapasztalat, és megmagyarázza azt, hogy miért kellett 18 éves koromig várnom a felismerésre, amikor már a gimnáziumi felvételik után elirányítottak egy - tényleg hozzáértő, nem afféle szakmai gyakorlat nélküli újonc - pszichológushoz, sőt, még a Vadaskertben is jártam egy hétig. Egyszerűen túl jól rejtőzködtem - annak az egy hetes megfigyelésnek is az volt az összes célja ugyanis, hogy bebizonyítsák, nem jelentek veszélyt a többiekre. Mondjuk én inkább úgy éreztem, mindenki más jelenti a veszélyt rám, de ez a rendszert nem szokta érdekelni.

Alapvető különbségek tényleg vannak - össze is írtam saját tapasztalatok és az internet kedves, poros, elfeledett zugaiban talált infómorzsák alapján, melyek ezek:

- A fiúknál inkább a zárkózottság hangsúlyos, a részleges kommunikációképtelenség és ügyetlen önkifejezés; míg mi csajok inkább az érzékszervi problémákkal (főleg túlérzékenység/túlterhelés, de kiesések, alulingereltségi időszakok is, pl. egy időre kiesik a tapintásérzék és sérülésekkel kell "újraindítani") vagyunk jobban ellátva.

- A gyakran (bár nem törvényszerűen) az Aspergerrel együtt járó tanulási nehézségek közül a diszlexia a fiúknál, míg a diszkalkulia a lányoknál gyakoribb (kb. mint az NT humán/reál arány, csak persze szélsőségesebb). Ezért van az, hogy a "geek" srác odavan a Rizikóért meg a matekért, irodalomórán viszont az aspie barátnője segítségét kéri :-)

- A korai időszakban mindkét nemnél jelen levő agresszív kitörések, "kezelhetetlen" dührohamok a lányok esetében idővel nagyobb mértékben csökkennek, mint a fiúknál (talán azért, mert jobban képesek befelé fordítani ezeket, vagy jobban megy az érzések kreatív feldolgozása).

Mindezek azt eredményezik, hogy minket nehezebb észrevenni. De egy pillanatra se higgyük azt, hogy könnyebb az aspie lányok helyzete, csak mert jobban beleolvadnak környezetükbe. Az AS ugyanúgy nehézséget jelent mindenkinek, akinek van. Éppen ezért nagyon fontos lenne, ha az azonosítás több odafigyeléssel és hatékonyabban tudna működni, mert a felismerés az első lépés a nehézségek leküzdése felé.

A bejegyzés trackback címe:

https://aspie.blog.hu/api/trackback/id/tr41187335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemvonat 2007.10.05. 18:52:28

Szülőként úgy neveltük fel 22 éves koráig a lányunkat, hogy az a jónéhány szakember akivel találkoztunk nem azonosította az AS-t.
- Vagy nem ismerték - a kilencvenes évek elején akár még ez is lehetett egy ok nálunk.
- Vagy minket szülőket akartak megkímélni azzal, hogy nem adtak nevet a tünetegyüttesnek.
Azt többen is mondták, hogy szerencsénk, hogy nem fiú (??). Ezzel valószínűleg arra céloztak, amit írtál, hogy egy lány jobban tud rejtőzködni aspieként. Így történhetett, hogy 22 évesen egyedül talált rá a megnevezésre, és világított meg számunkra visszafelé is nagyon sok történést.
Könnyebb lett volna, ha tudjuk....

semota_kulfoldrol 2007.10.06. 15:21:21

a cikk mélyen igaz, bár valszeg én akkor tkp aspie pasi vagyok lánytestben ... ;)

először is egy kötözködés: az Atwood-könyv kitér a nemek közti különbségre, bár csak néhány oldal erejéig.

most meg akkor a releváns hozzászólások:
a jobb alkalmazkodás sztem azért lehet, mert a társadalom a nőktől az ember megkívánja a jobb alkalmazkodást ... és a lányok alapból simulékonyabbak, mint a hasonszőrű fiúk (még akkor is, ha engem még tévedésből se nevezne senki simulékonynak :P ) másrészt, a fiúk világa sokkal keményebb, konfrontatívabb és kompetitívabb, mint a lányoké .. persze ez nem jelenti, h a lányok ne csesztetnék a másikat, de legalább nem verik össze a náluk gyengébbeket.
azt is igaznak tartom, h a csajok idővel jobban meg tudják tanulni kezelni a kitöréseket ... nekem is megy mostanra már, pedig valaha igen hardos vtam :-/ bár azért jobb, ha most se szívóztok velem ;)

elnézést az alacsony kohéziójú szövegért, mindenről a modem tehet :P

ngami 2010.09.26. 08:11:59

sziasztok! én 32 éves vagyok, és idén májusban jöttem rá, hogy valszínűleg AS vagyok. vicces. pedig azt hittem, egyszer olyan leszek, mint mindenki más. és akkor majd elfogadnak. most vége... tudom, hogy ilyen leszek életem végéig. elég nehezen emésztem meg. tudom, hogy AS, de nem akarom elfogadni... mindig tudtam, hogy más vagyok. nem barátkoztam senkivel, ált egyedül voltam. és sokat olvastam. elbújtam a tyúkólban, hogy megnézzem, hogyan tojnak a tyúkok tojást. mai napig nincsenek barátaim. néha szeretnék, és képesnek érzem magam. viszont nem tudom, félek elkezdeni (pedig a jelöltek megvannak). máskor meg semmilyen ingerenciát nem érzek, hogy bárkivel szóba álljak.
nehezen viselem a városi életet, túl nagy a zaj, büdös... időnként legszívesebben őrjöngenék... dehát azt nem illik:)
most gyógyszert szedek, mert az állandó szorongás, időnként rettegés erősen kivette az energiáimat. kicsit jobb a helyzet:)
pszichoterapeutához is járok. még nem mondtam neki, hogy mit gondolok, először megerősítés kellene egy szakembertől, de még nem találtam. tiszta gáz, hogy csak az autizmus alapítvány van, ahol vagy fél évet kell várni! felháborító!
na ennyit erről. üdv mindenkinek, aki olvassa! :)

~Melcsy 2012.01.16. 19:58:37

Néhány pont meglepően igaz rám (magamra ismerek a cikkben)