Úgy néz ki, szerzőtársam végleg eltűnt az aspie-témájú blogoszférából, amit bizonyos személyes okokból nem is bánok. Ezért volt a nagy leállás. Egyedül nem fogom vinni ezt a blogot, ha valaki jelentkezik még, akkor lesz folytatás, ha nem, akkor nem lesz. Viszont van valami, amit az NT-kről, az aspiekról meg a köztük fennálló viszonyról tanultam, és ezt mindenképpen szeretném megosztani.

Bizonyos fórumokon felmerült, és persze rögtön hangos követőkre talált az a nézet, hogy az aspiek valamiféle erkölcsileg emelkedett, szent lények lennének, vagyishogy az autizmus eleve kizárja a rosszindulatot meg a kétszínűséget. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez ebben a formában hülyeség. Egy aspie is lehet pl. karrierista állat, akit csak addig érdekelnek az embertársai, míg hasznot húzhat belőlük vagy az egóját legyezgetik; lehet élősködő típus, aki elvárja, hogy eltartsák, mert "beteg"; lehet meghasonlott, aki azzal próbál beilleszkedni és NT-nek tűnni, hogy a környezete által kirekesztett csoportokat még jobban utálja; satöbbi. Persze aminek a legtöbben ki vannak téve gyerekkortól kezdve (főleg ott, ahol a környezetnek gőze nincs még az Asperger létéről se, vagy esetleg még a tetejébe valami fajin kis tanulási zavar is fennáll, amit szintén erőszakkal próbálnak helyrehozni), az alapján csoda, hogy nem lesz mindegyikből valamilyen módon sérült személyiség. (Pl. én se lettem az, pedig minden esélyem megvolt rá. Lehet, hogy pont az AS-ból fakadó "social neglect", vagyis "leszarom, mit gondolnak rólam" hozzáállás segített.) Hazudni is sok aspie megtanul, főleg mert az érvényesüléshez minden eszközzel el kell titkolnia, hogy más, mint a többiek. Persze ez megint másfajta módon történik, mint az NT-knél, akik hosszabb távon képesek hazudni, mert jobban fejben tudják tartani az ehhez szükséges információkat és jobban tudják szimulálni a helytelen információ alapján elvárt reakciókat.

Ebből automatikusan következik, hogy a "minden NT szemét" teória is ugyanakkora hülyeség. Viszont szintén tapasztalat alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a provokálatlan, önmagáért való erőszak mégiscsak olyasvalami, ami szinte kizárólag NT körökben fordul elő. Nekem pl. tökéletesen érthetetlen, mi jó van abban, ha bárkit a "hecc kedvéért" agyonvernek úgy, hogy esélye sincs az ellenállásra. (Az állatkínzás meg végképp, mert szerencsétlen állat még csak okot sem tud ilyenre szolgáltatni.) Mert az odáig rendben van, hogy ha valaki engem vagy hozzám közel állót (vagy idegent minden ok nélkül) bántott, akkor visszaütök - ez természetes ösztön. Na de az, hogy valakit személyesen nem is ismerek, és úgy építem le az arcát, ráadásul nem is egyedül, hanem falkában, a fair play minden szabályát kidobva az ablakon? Ezt így hogy? Vagy pl. az átvitel jelensége ("a főnököm egy fasz, ezért verem a feleségem" vagy "a feleségem irritál, ezért a gyereken verem le" típusú dolgok) - nyilvánvaló, hogy ilyenkor az elkövető tudja, hacsak nem retardált, hogy amit tesz, azzal nem oldja meg a helyzetet, sőt, tovább rontja azzal, hogy olyanokat is bevon, akinek semmi közük az egészhez.

Ilyet egy aspie a büdös életben nem csinálna, mégpedig azért, mert képtelen a logikától ilyen messzire elrugaszkodni. Itt nem erkölcsről vagy emberiességről van szó - pusztán az a helyzet, hogy az aspie által fájdalmasan zavaros világban a logikus gondolkodás az egyetlen dolog, ami valamelyest rendet tud teremteni az általános káoszban, és ezért olyan fontossá válik, hogy még triviális kérdésekben is baromi nehéz figyelmen kívül hagyni. Valakit kizárólag azért megverni, mert meg lehet, non sequitur - méghozzá elég veszélyes, mert a legtöbb esetben nevezett aspie-nak nincs még 2-3 megtermett gorillája, hogy a helyzet esetleges visszájára fordulását megakadályozza, illetve későbbi biztonságáról gondoskodjon. Ezzel szemben az NT-k többségének szociális érintkezési alapot ad az ilyesmi, mintegy bulinak fogják fel, hogy valakinek fizikailag tönkre lehet tenni az életét. Van, hogy a dolog nem végződik halállal vagy maradandó károsodással, de ez a véletlen műve. Az ilyen akcióknak nincs célja, értelme, tervszerű végrehajtási módja - emocionális szelepként funkcionálnak. A legtöbbet nem is jelentik be, mert annyira gyakori és természetes jelenség, hogy már nem is tűnik bűncselekménynek (főleg családon belül - egy rendőrségi operátorral folytatott rövid beszélgetésből kiderült számomra, hogy családon belüli esetekhez nem is mennek ki, ha nem muszáj). Az aspie esetében vagy az említett logikafüggőség (ami sok esetben hátrány), vagy a szociális érdeklődés és/vagy képességek hiánya miatt ilyen típusú "szórakozás" fel sem merül.

Ilyen szempontból tehát mégis van összefüggés a rosszindulatú viselkedés formái meg a neurológiai beállítottság között. De maga a gonoszság egyetemes emberi tulajdonság - ha nem lenne, nem is lennének emberek. (Gonoszság alatt az önérdek elsődlegességét [egocentrikus viselkedés, az altruizmus ellentéte] és az erőszakra/hazugságra való képességet/hajlamot értem.) A különbségekben is a hasonlóságok mutatkoznak meg.