AspieBlog

(forrás: Katie Miller @ wrongplanet.com)

Axel Brauns hazájában, Németországban jól ismert, nagyra tartott filmrendező és regényíró. Emellett aspie is, vagyis természetes módon nehézségei vannak az emberek érzelmeinek, arckifejezésének és társadalmi szokásainak megértésével. A vörös szőnyeg (Der Teppich Roche) Eric és Andrea Asch teljes hosszúságú dokumentumfilmje Braun kreatív munkásságáról, autizmusáról, véleményeiről és életéről.

Ami a legmeglepőbb A vörös szőnyeg-gel kapcsolatban, az talán Axel Brauns szórakoztatósága és humora. 44 évesen Axel felnőttekben nagyon ritka kíváncsiságról és gyermekien túláradó személyiségről tesz tanúbizonyságot. Örömét leli a zajkeltésben, és a szűk helyekre való elbújásban.

Mint sok spektrumtárs, nagyon érdeklődő és tehetséges a mások által unalmasnak tartott információk megtanulásában. Brauns esetében ez egy szakkönyv a német versenylovak nyerési statisztikájáról és genetikájáról.

Az öröm, amit a Német Versenycsődörök okozott Braunsnak, arra ösztönözte, hogy maga is könyvet írjon. "Az volt az álmom, hogy olyan könyvet írok majd, ami annyira lenyűgözi az embereket, mint ez a könyv engem", mondja a kamerának. Brauns közben rájött, hogy az embereket inkább a történetek és az érzelmek érdeklik, nem pedig a lóverseny. Habár kisgyerekként sokáig nem beszélt, sőt, nem volt képes arcokat látni, felnőttként Brauns lassan és fáradságosan megtanította magát az arckifejezések értelmezésére, a beszéd mintázataira, és még a komikus időzítés finomságaira is, számtalan film és könyv segítségével. Elszántsága meghozta gyümölcsét. Egyszercsak nyert egy díjat, majd egy másik évben egy másikat.

Axel Brauns az autizmusról mint olyanról csak későn, 29 éves korában értesült. Dawn-Prince Hughes, egy autista nő könyvét olvasva fedezte fel magában a jellegzetességeket és végre megértette, miért lóg ki a sorból. [Az említett könyv feltehetőleg A Gorilla Nemzet dalai: Utazáson az autizmuson át (ISBN 1-4000-5058-8)] Gyerekként és kamaszként Axel úgy gondolta, ő a normális, működőképes egyén, és mindenki más buta és furcsa. Optimizmusa és önbizalma felfrissíti az embert.

Amellett, hogy Brauns lenyűgöző élettörténetét és eredményeit bemutatja, A vörös szőnyeg azért is vonzó, mert végre megengedi egy autisztikus személynek, hogy elmondja az ő verzióját, ahelyett, hogy valamiféle rendezői véleményt akarna rákényszeríteni. Gyönyörű a rendezés és a szerkesztés. A két Asch és csapatuk egy szórakoztató, mélyreható és hiánypótló filmmel ajándékozta meg a közönséget, amelyben az autizmus, a kreativitás és az egyén ereje egységként jelenik meg.

És a trailerek:
   



(Egyébként Axel Brauns önéletrajzi könyve, a Cifraárnyak és Denevérek magyarul is megjelent; ebben gyerekkorától egyetemi tanulmányai kezdetéig írja le tapasztalatait - szerintem nagy élmény. Rodiel)