"A nagyobb gond az, hogy a tanárok sem tudtak mit kezdeni a dologgal, sem pedig értelmes dolgot mondani azzal kapcsolatosan, hogy 1) mi a baj velem 2) mit tehetnék, hogy egy kicsit jobban érezzem magam a bőrömben. (Nem is beszélve arról, hogy az iskolapszichológus konkrétan nem tudott mit kezdeni velem, és kedvesen megkért, hogy inkább járjak valaki máshoz.)"
Semota többé-kevésbé releváns visszaemlékezése aspie-sága legszebb napjaira, vagyis a hányattatásaira a KÖZÉPISKOLÁBAN.
