"Napjainkban több fiú és férfi kapja az Asperger-szindróma diagnózist, mint lány és nő, de néhány szakértő, mint például Tony Attwood, úgy hiszi, a számok megtévesztőek. Lehet, hogy az aspie lányokból gyakrabban lesz 'a csendes jókislány', aki egész nap olvas egy csendes sarokban, vagyis nem okoz annyi problémát az iskolában, hogy szakemberhez küldjék. Még sok munka vár rnk ezen a területen, mint ahogy az AS sok más vonatkozásában. De ha te, mint tanító, a Harry Potter-könyvekből jól ismert Hermionéra gondolsz, mint a tipikus aspie lányra (könyvmoly mágiaszakértő, de keveset ért a való élethez), vagy Anne Savoy-ra (Susan Sarandon karaktere a Bull Durham c. filmben), mint az aspie felnőtt nő archetípusára (mindent felemésztő 'speciális érdeklődés' a baseball és a szex iránt) -- nem jársz messze az igazságtól!" (Tantra-tanítóknak és tanítványaiknak: Amit a tantraközösségnek az aspiekkal való munkáról tudnia kell)

"Nem tudom eleget hangsúlyozni, az aspie lányok mennyire különböznek a fiúktól, és hogy mennyien vagyunk még odakint, csak jobban meg tudjuk tanulni a normális viselkedést és az emberek megfigyelését. A könyvek nagyon jó szolgálatot tehetnek, mert nyugodtan leülhetsz velük, és kiheverheted a szenzoros túlterhelést anélkül, hogy bárki lustának nevezne." (ParentsCentre fórum)

Nagyot néztem, mikor az első forrást megláttam, ugyanis Attwoodnak (aki egyébként Craig Nicholls-t, a The Vines frontemberét is diagnosztizálta) eddig 1, azaz egy darab könyve hozzáférhető Magyarországon, az első posztban említett Különös gyerekek, abban meg egy fia mondat nincs a nemek közti különbségekről. Kiderült, hogy konkrétan az aspie lányokról is van egy könyve (Asperger's and Girls; ha valakinek meglenne, kommentben szóljon ránk, lefordítjuk és kiadjuk :-)), valamint hogy a statisztikák sem tévedhetetlenek, és amit a szervezeteknél lehet látni, hogy 8 az egyhez a fiútöbbség, lehet, hogy teljesen alaptalan.

A második forrás még érdekesebb, mert személyes tapasztalat, és megmagyarázza azt, hogy miért kellett 18 éves koromig várnom a felismerésre, amikor már a gimnáziumi felvételik után elirányítottak egy - tényleg hozzáértő, nem afféle szakmai gyakorlat nélküli újonc - pszichológushoz, sőt, még a Vadaskertben is jártam egy hétig. Egyszerűen túl jól rejtőzködtem - annak az egy hetes megfigyelésnek is az volt az összes célja ugyanis, hogy bebizonyítsák, nem jelentek veszélyt a többiekre. Mondjuk én inkább úgy éreztem, mindenki más jelenti a veszélyt rám, de ez a rendszert nem szokta érdekelni.

Alapvető különbségek tényleg vannak - össze is írtam saját tapasztalatok és az internet kedves, poros, elfeledett zugaiban talált infómorzsák alapján, melyek ezek:

- A fiúknál inkább a zárkózottság hangsúlyos, a részleges kommunikációképtelenség és ügyetlen önkifejezés; míg mi csajok inkább az érzékszervi problémákkal (főleg túlérzékenység/túlterhelés, de kiesések, alulingereltségi időszakok is, pl. egy időre kiesik a tapintásérzék és sérülésekkel kell "újraindítani") vagyunk jobban ellátva.

- A gyakran (bár nem törvényszerűen) az Aspergerrel együtt járó tanulási nehézségek közül a diszlexia a fiúknál, míg a diszkalkulia a lányoknál gyakoribb (kb. mint az NT humán/reál arány, csak persze szélsőségesebb). Ezért van az, hogy a "geek" srác odavan a Rizikóért meg a matekért, irodalomórán viszont az aspie barátnője segítségét kéri :-)

- A korai időszakban mindkét nemnél jelen levő agresszív kitörések, "kezelhetetlen" dührohamok a lányok esetében idővel nagyobb mértékben csökkennek, mint a fiúknál (talán azért, mert jobban képesek befelé fordítani ezeket, vagy jobban megy az érzések kreatív feldolgozása).

Mindezek azt eredményezik, hogy minket nehezebb észrevenni. De egy pillanatra se higgyük azt, hogy könnyebb az aspie lányok helyzete, csak mert jobban beleolvadnak környezetükbe. Az AS ugyanúgy nehézséget jelent mindenkinek, akinek van. Éppen ezért nagyon fontos lenne, ha az azonosítás több odafigyeléssel és hatékonyabban tudna működni, mert a felismerés az első lépés a nehézségek leküzdése felé.