AspieBlog

"Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. A klasszikus autizmustól (Kanner-szindróma) az különbözteti meg, hogy míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban” (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás." Ez a száraz leírás a Wikipédiáról származik. A blog szerzői megpróbálják személyes, részletes infókkal megtölteni :-)

Mi az az EQ, és mi a hatása a világra?

2007.10.26. 21:33 | lepisma_saccharina | 5 komment

Címkék: kommunikáció tolerancia társadalom gyerekek autizmus fejlődés iq eq asd személyiség elfogadás világunk anti cure aspie életérzés tanulási nehézségek kölcsönhatás képességek

Az EQ nem egyszerűen az érzelmekre való képesség, inkább képesség 1) az érzelmek kifejezésének a többség által érthető módjára, 2) az érzelmek tudatos irányítására, önmagunk manipulálására (azonosulás a csapatszellemmel, hidegvér, stb.). Ez úgy hangzik, mint amihez nem árt egy kis ész sem, igaz? Épp ez az, ami lehetővé teszi (bizonyos mértékig és ideig) az EQ hiányának elrejtését a "sima" intelligencia segítségével, mintegy kiszámítva a legvalószínűbb reakciókat bizonyos cselekvésekre ill. közlésformákra. Az emberi viselkedést kiszámítani viszont nehezebb, mint bármi mást; nemcsak a rengeteg szükséges háttérismeret miatt, hanem mert (bármennyire is nehezen fogjuk ezt fel) minden ember különálló gondolkodó egység, nincs igazi, mindenre kiterjedő "szabvány kód". Az EQ tehát egy speciális, szinte a telepátiával rokonítható képesség, melyre nem létezik tökéletes és logikus magyarázat. Más szemszögből viszont olyan, mint a levegő: csak akkor vesszük észre, ha nincs.
Manapság a köztudatban durva félreértelmezések élnek az EQ-val és annak megjelenési formáival, rokon jelenségeivel kapcsolatban. Azt ugyanis senki nem gondolná, hogy a "jó hazudozó" a magas EQ-val rendelkező személy tipikus példája; vagy hogy az empátia nem az, amikor látványosan sajnálkozunk, hanem amikor megbízhatóan, netán önfeláldozóan cselekszünk. A legtöbb, autizmus-spektrum témakörben hozzáférhető szakirodalom az "empátia hiányáról", mint az egyik legjellegzetesebb tünetről beszél. Elfelejtik hozzátenni, hogy itt valójában az EQ hiányáról, vagyis az empátia _látszólagos_ hiányáról van szó. A különbség? Árnyalatnyi, de elég ahhoz, hogy kétségbeesett és türelmetlen laikusok létrehozzanak olyan szervezeteket, amelyek gátlástalan módszerekkel összegyűjtött dollármilliókat fordítanak kutatásra, egy gyógymód, ha úgy tetszik "csodaszer" keresésére ahelyett, hogy valódi támogatást nyújtanának azoknak, akiknek valóban szükségük van rá. ("NEM! Ez nem az aki, vagy ami vagyok! Nem akarom, hogy erre használják a fényképemet, ne állítsanak be alacsonyabbrendűnek, és nem fogom az életemet leszedálva élni annak érdekében, hogy több támogatást tudjanak szerezni az autisztikus emberek megsemmisítéséhez." - forrás: gettingthetruthout.org, egy "alacsony funkciószinten" élő nő honlapja)
Ahhoz, hogy viszonylag produktívan együtt tudjunk működni, és ne kövessünk el faji öngyilkosságot, értelemszerűen szükség van olyan emberekre, akiknek a feladata a beilleszkedés/beillesztés, a kommunikáció gyakorlása, illetve segítése. Másrészről viszont a kommunikáció, a helyezkedés, a manipuláció nem minden; felfedezések, termelés és alkotás nélkül nincs mit összetartson és megszervezzen ezen EQ-milliomosok akármekkora közössége. (Azaz Edison, Einstein és társaik nélkül technológiailag - és ebből következően életszínvonal terén - messze hátrább tartanánk, hiába az egymáshoz való nagyfokú alkalmazkodóképesség.)
Van egy elmélet erről; nem is olyan nagy újdonság vagy meglepő ötlet, de úgy látszik, nehezen jut el a megfelelő helyekre. Az "edény egyenlő kitöltése" elméletről van szó, vagyis hogy az egyénenkénti képességmegoszlás _minden esetben_ úgy történik, hogy egy adott tehetséghez mindig egyenlő mértékű hiányosság társul, és fordítva. Tudományosan sosem bizonyították, ám mindennapi tapasztalataink esetén ("átlagos" tanulóknál) szinte magától értetődő tényként kezeljük. Miért ne lehetne a többiekre is kiterjeszteni? (Vannak persze próbálkozások; pl. a dyscalculiaforum.com tünetlistájában előkelő helyen szerepel a "költői tehetség", illetve az esetleges "gyorsabb nyelvi fejlődés"; illetve él a képzet a "tudós idiótáról", stb., de ezek soha nem jelentettek többségi, lényegében pozitív hozzáállást.) Ilyen alapon "megbocsátható" és érthető volna az EQ-beli hiányosságok megléte is, és nem adna alapot bizonyos személyek vagy csoportok démonizálására - épp ellenkezőleg, elkezdődhetne végre az egymáéstól való tanulás folyamata.
De mi az EQ kiegészítője? - kérdezhetné valaki, aki most csöppent erre az oldalra. Mindaz a "megfoghatatlan" tehetség- és viselkedéshalmaz, amelyet "problémának" néztünk eddig. A részletekre irányuló fokozott figyelem, a kifejezetten erős igazságérzet, a független öntudat, és sok esetben a magas általános intelligencia (IQ) is. ("Nem látod, amit én látok, nem álmodod, amit én álmodom, nem éled az én életem - honnan tudhatnád, mit gondolok?" - egy pólón láttam :-)) Az én nézőpontomból mindennek, amit teszek, logikus és világosan látható célja van. Nyilván a többieknek is a maguk részéről, de néha nem árt átpillantani a másik oldalra.

A bejegyzés trackback címe:

https://aspie.blog.hu/api/trackback/id/tr44209223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

semota · http://livewithit.blog.hu 2007.10.26. 23:37:12

gecijó lett ez a cikk, gratulálok!

ami azt illeti, sok olyan emberrel találkoztam, akik egyszerűek voltak, mint a kerti csap, és bizony fogalmam sem volt, hogy az ilyen emberek ilyen kevés tudás és önreflexió birtokában hogy maradhatnak életben egyáltalán. a válasz nyilván a magas eq...

arról viszont fogalmam sincs, hogy ez az "edény egyenlő kitöltése"-elmélet mennyire állja meg a helyét. az biztos, hogy te magasan az átlagon felül fejezed ki magad verbálisan, de hogy ez mennyire vonja maga után a számolási vagy bármely más képességét, háát ... werner heisenberg is jó tollú szerző volt, de neves fizikusként nem hinném, hogy túl sok gondja volt a matekkal :P (bár ő meg kissé benácult -- lehet, h ez vt a fogyatékossága?)
nekem az volt mindig a tapasztalatom, hogy a világ nem az igazságosság törvényei alapján van berendezve .. nem hinném, hogy pont ez lenne másképp ...

(elnézést a negatív kisugárzás excesszív dűtéséért :P )

nemvonat 2007.10.27. 10:43:06

Elég régóta az a véleményem a világról, hogy nem egyenlő feltételekkel érkezünk. Te ezt az „edény” egyenlő kitöltéseként értékeled. Én erre nem nagyon látok bizonyítékot a környezetemben, de az is könnyen lehet, hogy még nem tudunk mindent mérni. Meg aztán olyan képességek is lehetnek, amelyekről még csak a keveset tudunk.
A keleti vallásokban a reinkarnáció evidenciaként van jelen, amelyből egyenesen következik, hogy az érkezéskor kapott puttonyban tovább cipeljük az előző életek felhalmozott megoldatlan problémáit. Ha elég optimistán tekintünk a világba, akkor úgy gondolhatjuk, hogy a megoldáshoz szükséges eszközöket is megkapjuk. Azt viszont senki nem garantálja, hogy az utad könnyű lesz, bármit is cipeljél.

GrA 2007.10.27. 18:10:27

Felesleges ezt túlbonyolítani. Az EQ röviden érzelmi intelligencia, hosszan pedig a képesség arra, hogy megértsük mások érzéseit, és "helyesen" reagáljunk rá.

Telepátiához hasonlítani semmi értelme, mivel ez az IQ-hoz hasonlóan ez is egy skála, nem úgy működik, hogy vagy van, vagy nincs, hanem mérni lehet az egyes embereknél az értékét. Ha valakinek alacsony, az nehezen érti meg a magas EQ-val rendelkező emberek érzésvilágát - de ez az IQ esetében is ugyanígy van.

Bár azért a "mérni lehet" részhez hozzáfűzném, hogy egyelőre szerintem nincs megfelelő módszer arra, hogy tényleg magát a képességet mérjék, hiszen ezek a tesztek mindenféle olyan kérdésekből állnak, hogy hogyan viselkednél adott szituációban, mennyire fontosak számodra bizonyos dolgok stb., tehát ha összevetjük egy simán antiszociális és egy aspergeres egyén teszteredményeit, a pontszámok akár azonosak is lehetnek, holott az aspergeres esetében fizikai agyi rendellenesség okozza az alacsony eredményt, az antiszociális meg csak simán nem akar magasabbat elérni.

Vegyünk egy példát: ha mondjuk úgy tesztelnék az embereket, hogy emberi konfliktusokat, döntési helyzeteket stb. megjelenítő filmrészleteket játszanának be az alanynak, és megkérnék, hogy állapítsa meg, hogyan kellene viselkednie a film szereplőjének, majd utána megkérdeznék, hogyan viselkedne ő a film szereplője helyében, akkor nagyon jól kijönnének ezek az eltérések - az aspergeres ugyanis mindkét kérdésre közel azonos választ adna, míg a legtöbb antiszociális az első esetben tudná a "helyes" választ, míg a második esetben (saját magára vonatkozóan) inkább az aspergereséhez hasonló "tökéletlen" választ adna.

Tehát megállapodhatunk abban, hogy a jelenleg divatos EQ tesztek nem magát az EQ-t mérik, hanem az EQ használatát az adott egyénnél, ami adott esetben elég torz eredményt is adhat.

Egyébként itt egy teszt, aminek az első része EQ, használjátok egészséggel:
www.fn.hu/modules/teszt_sq/v1/iv0.html

GrA 2007.10.27. 18:17:29

"az empátia nem az, amikor látványosan sajnálkozunk, hanem amikor megbízhatóan, netán önfeláldozóan cselekszünk."

egyik sem. az empátia az a képesség, hogy beleéld magad más emberek érzéseibe. az empátia ugyanúgy része az EQ-nak, mint ahogy a logika az IQ-nak.

nem akkor van magas empatikus képességed, ha sajnálkozol, vagy ha önfeláldozó vagy, hanem akkor, ha pontosan tudod, hogy egy a másik ember mit érez egy adott szituációban. az empátia nem megnyilvánulás, hanem képesség, ami előidézhet az empatikus képességgel egyenes arányos mértékű együttérző megnyilvánulást, de csak előidézhet, hiszen nem mindenki hajlandó használni a magas empatikus képességét. Lásd feljebb.

~Melcsy 2012.01.16. 19:54:52

Hmm nekem kb. 14 lett az EQ pontszámom egy teszten (másikon meg 16...) - mennyire megbízhatóak ezek? :DDD
süti beállítások módosítása